Mitől „Nő” a nő és „Férfi” a férfi ma? Hogyan találhatjuk meg nőként, illetve férfiként helyünket a mindennapok világában, hogyan érezhetjük boldog nőnek vagy férfinak magunkat? Úgy vélem, ezekre a kérdésekre nincs egyetlen helyes válasz, mert mindenkinek saját, eszenciális lényét és ezen belül saját egyéni Vénuszát (és a hozzákapcsolódó Marsát), illetve Marsát (és a hozzákötődő Vénuszát) kell megtalálnia és kibontakoztatnia, ahhoz, hogy harmóniában éljen a természettel, önmagával és másokkal. Feminin illetve maszkulin kreativitásunk érvényre juttatása fontos ahhoz, hogy valódi önmagunkká váljunk, és ne a társadalom, a beidegződött családi minták által elvárt szerepeket húzzuk magunkra. De hogyan alakul ki nemi identitásunk, hogyan töltjük meg tartalommal nemi szerepeinket?

A nemi szerepekkel kapcsolatos tudás már egy igen korai életszakaszunkban a birtokunkba kerül. Születésünket követően, fejlődésük során elsajátítjuk annak biztos érzését, hogy fiúk vagy lányok vagyunk, azaz megszerezzük nemi azonosságtudatunkat. A nemi identitás kialakulása mellett azonban el kell sajátítanunk a kultúránk által, az adott nemhez megfelelőnek tartott viselkedések és tulajdonságok tárházát is. A szocializációs, a biológiai, valamint a kulturális folyamatok hatására minden emberben kialakul egy-egy sztereotípia a nemi szerepekre, hiszen amint kimondjuk, hogy „nő” vagy „férfi”, rögtön megjelenik két fogalom, amelyek biológiailag, anatómiailag és személyiségbeli, valamint viselkedésbeli különbözőségeket is mutatnak.

Ezek a nemi sztereotípiák általában túláltalánosítottak és feltételezésekhez vezetnek a férfiakra, illetve a nőkre jellemző viselkedések, személyiség- és testi jegyeket illetően. A hagyományos sztereotípiák szerint a nők viselkedése „passzív, szeretetteljes, érzékeny, a szociális kapcsolatokban támogató… empatikus, melegszívű viszonyulás”, veszély- és stresszhelyzetben pedig szorongó és szexualitásában, valamint a nyílt agresszió kifejezését illetően nagyobb mértékben elfojtó, míg a férfiak magatartása „kontrolláló, független, asszertív, domináns és versengő”.

Az emberiség kezdete óta végbemenő változások (tulajdonviszony, gazdasági- és foglalkoztatási struktúra – nők tömeges munkavállalása –, vásárlási szokások, osztályszerkezet, stb.) hatására jelentős átalakulás figyelhető meg a nemi szerepeket illetően, miközben az ebben a témában végzett kutatások azt támasztják alá, hogy a családon belüli szerepek továbbra is makacsul kitartanak a hagyományos szereptartalmak mellett.

Egyetértek azokkal, akik szerint a nemi szerepek kérdése kikerülhetetlen és foglalkoznunk kell vele társadalmi szinten is, mivel a társadalom működését többek között a normák, szerepek szabályozzák, illetve biztosítják. Így a nemeknek a társadalomban betöltendő feladatait, és a társadalom által számukra biztosított lehetőségeket is befolyásolják ezek a normák, azon belül a nemi szerepek is, így nagymértékben kihatnak az egyén mindennapjaira, a boldogulására, életszemléletére így eszenciális lényére.

Osztozom Wood azon meggyőződésben is, hogy a „férfiasság” és a „nőiesség” minősége, tartalma élethelyzettől, szerepektől függően változó, ahogy ő mondja: „a határok a legjobb esetben is elmosódottak, messze nem élesek, inkább olyan, mint egy impresszionista festmény… ugyanaz az ember a férfias és nőies viselkedés kicsit más formáit produkálja különböző időkben és körülmények között”.

Úgy vélem, hogy az általunk akár tudatosan, akár tudattalanul választott nemi szerepeink, amiket felveszünk, illetve amiket elvárunk partnerünktől, munkatársainktól, főnökünktől… nagymértékben függnek családi gyökereinktől (szocializáció és genetika) és saját élettapasztalatainktól, választott életvitelünktől. Így én-komplexitásunk (beleérte nemiségünket is) annak összessége, milyen értékeket hozunk otthonról és milyen tapasztalatokat szerzünk életünk során. De vajon mi a helyzet a ma emberével, aki számos változást él meg, és alkalmazkodóképességének függvénye belső harmóniájának, így nemiségének felépítése és megőrzés?.

A 2009-ben végzett egyetemi kutatásom eredményei is megerősítették meggyőződésemet, miszerint a nemi szerepek kérdése igen zavaros a ma élő férfiak és nők fejében. A nők egyre több maszkulin, míg a férfiak egyre több feminin vonást ötvöznek magukba. De vajon baj-e ez? Úgy vélem, a változás önmagában soha nem jó vagy rossz. Attól vesz fel valamilyen minőséget egy történés, hogy mi mit kezdünk azzal. Meglátásom szerint nemiségünk, akár egyéni, akár társadalmi szinten nézzük, összezavarodott, olyan mintha „kamaszkorát élné”, vagyis keresi saját lényegi megfelelését. Ezért is vallom azt, amivel ezen gondolatokat kezdtem, hogy a feltett kérdésekre nincs egyetlen helyes válasz. Manapság már mindenkinek magának kell kimunkálnia saját nőiességét vagy férfiasságát, illetve megfogalmaznia a másik nemmel szemben támasztott elvárásait. Kérdés az, hogy sikerül-e e kettőt úgy felépítenünk, hogy az olyan belső iránytűt adjon számunkra, hogy kiteljesedve meg tudjuk élni saját nemiségünket, de úgy hogy azzal nem nyomjuk el a másik nem képviselőit.

Szép feladat….