| Név: | Lénárt Ági |
|---|---|
| Életkor: | 47 |
| Foglalkozás: | MET konzulens |
| Problémakör: | Önismeret, múltbéli hozott sérelmek feldolgozása, önmagam megtalálása |
| Segítség módja: | Élményközpontú önismeret, tréningek és egyéni konzultáció |
| Lelki munka időtartama: | 2014-2017, problémakörönként megszakításokkal 5-12 alkalom |
| A konzultációk hozadéka: | Sikerült magam jobban megismerni, határozottabb és erősebb lettem, szélesedett a látóköröm |
Voltak-e félelmei, és ha igen milyenek azzal kapcsolatban, hogy lelki segítőhöz forduljon?
Nem volt bennem félelem, kíváncsiság annál inkább. El sem tudtam képzelni, mi fog történni. Izgultam, hogyan fogunk tudni együtt dolgozni, mit kell majd csinálnom, mondanom, hogy fogom majd érezni magam, és ez hogyan hat majd ki a mindennapjaimra.
Miért döntött úgy, hogy problémájával felkeres egy szakembert?
Úgy éreztem megrekedtem, nem tudtam, hogyan tudnék továbblépni, mit kellene csinálnom, hogy jobban érezzem magam. A környezetem szerint nekem könnyű minden az életemben, de ezt én nem így éreztem. Szerettem volna segítséget kapni, szerettem volna, ha egy kívülállónak elmondhatom a kétségeimet, és meghallgat. Szerettem volna egy kicsit több önbizalmat, és tenni akartam érte. Volt, amit az eszemmel tudtam, hogy mi lenne a jó nekem, de a lelkem mégsem tudta ezt elfogadni. Fura érzés volt.
Mi alapján választott segítőt, mire érdemes ilyenkor figyelni?
Egy ismerősöm ajánlása alapján választottam Monát. Fontos volt, hogy nem idegenként kerestem őt meg, hanem ajánlotta őt egy számomra megbízható személy. Az interneten is rákerestem, és azt láttam, hogy nagyon sokrétű, széles látókörű. Pár cikket olvastam a honlapján, és azt éreztem sok esetben, mintha az én problémáimról szólnának. Azt gondoltam, akkor jó helyen leszek.
A konzultációk, tréningek, stb. során mi volt Önnek nehéz?
Gyakran nehéz volt szembenézni a saját problémámmal, és megfogalmazni azt, egyáltalán felismerni, miért nem érzem jól magam. Eleinte nehéz volt elfogadnom, hogy a saját felelősségem, hogyan alakul az életem. Hogy igazából nem hibáztathatok senkit a velem történtek miatt, mert oroszlánrészem volt benne. Ezzel szembesülni nekem nem volt könnyű.
Miben és hogyan segítettek Önnek a konzultációk, tréningek, önismereti csoport, stb.?
Amikor már elfogadtam, és láttam, hogy nekem milyen szerepem van a saját életemben, kapcsolataimban, akkor már könnyebben ment a felismerés, elfogadás. A konzultációk után jobban éreztem magam, mert tudtam, hogy min kell dolgoznom, még akkor is, ha végig sírtam 🙂 Voltak feladataim, és éreztem, hogy egyre mélyebben ismerem meg saját magam, a reakcióimat, a hozzáállásomat. Eljutottunk odáig, hogy ha valami zavart érzek magamban, akkor először azon gondolkodom, mi váltotta ezt ki, miért reagálok így, mire emlékeztethet a múltamból. Nagyon sokat tanultam magamról. Elengedtem régi, rossz szokásokat, kialakítottam újakat, amik támogatnak. Sikerült olyan munkát találnom, amit élvezettel végzek, jól érzem magam közben, nem érzem azt, hogy erőszakot tennék magamon nap mint nap, mert olyan munkát kell végeznem, amivel nem tudok teljes mértékben azonosulni. Elhittem, hogy jó lehetek abban, amit csinálok, és sokat dolgozom azon, hogy egyre jobb legyek 🙂