Szili Krisztina

Ez az aggodalmam addig tartott, amíg el nem kezdtek arról beszélni, hogy ki, milyen teát szeretne inni....
Név:Szili Krisztina
Életkor:43
Foglalkozás:Vállalkozó / ingatlan
Problémakör:Válás utáni kapcsolat az édesapával
Segítség módja: Szülőkonzultáció és gyermekfoglalkozások
Lelki munka időtartama: 2016-2017: 1.kezeléssor 8-10 alkalom, 2.kör 3 alkalom
A konzultációk hozadéka: Gyerekek kiegyensúlyozottabb lelkiállapota és jobb viszony az édesapával

Voltak-e félelmei, és ha igen milyenek azzal kapcsolatban, hogy lelki segítőhöz forduljon?

Én ajánlásból érkeztem Monához, tehát volt egy alapbizalom, de a lényeg, a kedvessége és az a természetesség, ahogy fogadott minket, meggyőzött arról, hogy jó helyen vagyok. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert a fiaim ugyanezzel az érzéssel érkeztek az első találkozásra. Annyit tudtak, hogy szeretném, ha beszélnének valakivel, aki tud segíteni abban, hogy jobban meg tudják fogalmazni, mi bántja őket. Ezért félelemről nem beszélnék, inkább csak nem voltam abban biztos, hogy meg fognak nyílni egy idegennek, és ha igen, akkor meg tudják-e fogalmazni a gondolataikat, érzéseiket. Ez az aggodalmam addig tartott, amíg el nem kezdtek arról beszélni, hogy ki milyen teát szeretne inni ?

Miért döntött úgy, hogy problémájával felkeres egy szakembert?

Két fiam van. A nagyobbik fiamnak olyan fulladásos tünetei voltak az édesapjánál, ami egyértelművé tette számomra, hogy szakember segítségére van szükségem. Bármennyire nyitott és őszinte a viszonyunk, nekem nem akartak/mertek már mindent elmondani, leginkább azért, hogy megvédjenek – azt hiszem.

Mi alapján választott segítőt, mire érdemes ilyenkor figyelni?

Nekem fontos volt, hogy amikor első alkalommal beszéltünk telefonon, akkor egy kedves, mosolygós hang hallatszott a másik oldalról. Ez adott egyfajta nyugalmat egy feszült helyzetben. Az is befolyásolt, hogy tudtam, Monának van gyakorlata gyerekekkel és egy segítője család-konzultációknál. Bevallom, a honlapot is megnéztem. Mi volt a honlapon, ami erősítette a bizalmam? Két dolog: az egyik, hogy vannak, lehetnek problémák az ember életébe és ezekről beszélni kell – őszintén, nyíltan, és lehet segítséget kérni, a másik, hogy egy kapcsolatokkal teli világot láttam.

A szülőkonzultációk és a gyermekfoglalkozások során mi volt Önöknek nehéz?

Az első nehézség, amikor nyíltan beszélni kell a problémáról. A második nehézség, amikor az ember ott hagyja a gyerekét valakivel, akit életében először vagy másodszor lát, és bízik abban, hogy a gyerek meg fog nyílni, beszélni fog, de leginkább abban hisz, hogy a pszichológus megtalálja a hatásos kommunikációs csatornát (nálunk például az egyik fiam meg tudta fogalmazni a gondolatait, de a kisebbik csak képekkel és élményeken keresztül tudott kommunikálni). Az kijelenthető, hogy bizalom nélkül nem lehet! És a harmadik – talán számomra legnehezebb – feladat, amikor szembesülni kell a gyermek lelkivilágával. Látni a félelmeit, fájdalmait, látni sírni, megtörni.

Miben és hogyan segítettek Önöknek a konzultációk?

Mindkét fiam járt a konzultációkra, más és más volt a hatás és az eredmény.

A nagyobbik fiam, akinek pszichoszomatikus tünetei voltak az édesapjánál, kibeszélte magából a fájdalmat, mert sírni, tudott egy nagy levegőt venni és utána mert beszélni a gondolatairól, problémáiról – nem csak otthon, hanem az édesapjának vagy az édesapja feleségének is. A legnagyobb „siker” az ő esetében az volt, hogy az édesapja elé állt és elmondta, hogy mire van szüksége az apjától. Ugyanakkor, esténként, emelt fővel – szégyenérzet nélkül! – azt merte mondani esténként, hogy ő bizony hazajön, mert nem szeretne ott aludni. És ezt az édesapja megtanulta tiszteletben tartani.

 

A kisebbik fiammal úgy érkeztünk az első beszélgetésre, hogy ő rendben van, csak aggódik a testvéréért. Menet közben aztán kiderült, hogy ő van rosszabb „állapotban”. Rengeteg elfojtott érzés, félelem, gondolat van a lelkében, ami fojtogatja belülről. És ő abból a szempontból is nehezebb „eset”, hogy nem tud jól beszélni ezekről a dolgokról. Mona módszere a kártyákkal, gyurmázással rengeteget segített abban, hogy merjen és tudjon beszélni. Azóta sokkal nyitottabban mer olyan gondolatokat elmondani, ami esetleg a család valamelyik tagjára nézve nem pozitív. Még mindig nem tudja jól a dühét vagy a haragját kezelni, de a gyurmás módszer még mindig működik.

 

A konzultációk során Mona végig figyelt arra, hogy ő javasoljon, én legyek a döntéshozó, ami azt eredményezte, hogy a srácok benne a barátot, a „cinkostársat” látják, így neki bármit el mernek mondani (akár titokként is). És ez azóta is működik. Vagyis, ha úgy érzem felgyűlt bennük a feszültség, akkor megkérdezem, hogy elmenjünk-e Monához. És ha igent mondanak, már hívom is…