Korábban még abban a szerencsében volt része a Hölgyeknek és Uraknak, hogy táncestek és más közösségi rendezvények segítették őket abban, hogy egymásra találjanak. Persze azokban az időkben más viselkedés volt a trendi. A klasszikus női és férfi szerepek megkönnyítették, hogy ki mit akar(hatott – legalábbis nyilvánosan) a másiktól, és ahhoz mit kell tennie, hogyan kell viselkednie.

Azonban napjaink nemi szerepei, társadalmi elvárásai és egyéni vágyaink már annyira kuszák, hogy csak az Ég tudja, hogy van-e közöttünk olyan, aki pontosan tudja, hogy mit keres, és azért mit hajlandó megtenni. Az meg talán még ritkább, hogy akik tudják, azok őszintén fel is vállalják. De hogyan lehet így ismerkedni?

Mostanság sokan panaszkodnak arra, hogy nincs fórum, ahol ismerkedni tudnának. Bár igen közkedveltek az internetes társkeresők, de ahogy én látom, ennek oka sokkal inkább a reménytelenség és nem annyira a sikeresség. Bár nem szeretném egyik ilyen oldalt sem megbántani, vagy magamra haragítani; ezen soromat nem reprezentatív minta, sokkal inkább klienseim, barátaim tapasztalatai alapján írom.

Mit is látok én napjainkban a társkeresés igazi problémájának?

Leginkább az őszintétlenséget! Úgy vélem, a mai modern, fogyasztó-társadalmunkban már minden kint van a „potenciális párok piacán”. Lehet találni olyan hölgyet, urat, aki egyéjszakás kalandokat keres, de lehet olyat is, aki laza, akár nyitott, de rövidtávú kapcsolat, szexpartner után kutat, és persze vannak, akik (élet/házas)társat keresnek.

Hol buknak el a „régészeti munkák”?

Bizony ott, hogy nem azt mondjuk, és nem azt tesszük, amit igazán gondolunk, vagy amit őszintén szeretnénk. Ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő partnert, szükséges tudnunk, hogy mit keresünk. De ha nem maradunk hűek önmagunkhoz, és nem viselkedünk természetesen, akkor bizony mi magunk is sérülhetünk, és persze nagyon sok bánatot, fájdalmat és szorongást szerezhetünk a másiknak, hogy arról már ne is beszéljek, milyen mértékben rombolják az igaztalan, intimitást pótló játszmák mind a férfiak, mind a nők bizalmát a másik nemben.

Ha csak egy laza numerát akarunk, jobb ha bevalljuk, mert bizony nagyon sok és mély érzelmi sérülést okozhatunk annak, akit félrevezetünk szövegünkkel. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az sem megoldás, hogy eljátsszuk azt, amit úgy vélünk, hogy a másik keres. Egy idő után már csak a boldogtalanság marad, hiszen fárasztó lesz a szerep, és azt tapasztaljuk, hogy nem azt kapjuk, amire vágyunk. Naná, hiszen mást játszottunk, így partnerünk joggal értetlenkedik, hogy miért cseszegetjük már megint azzal, hogy ő nem udvarol, vagy nem elég kedves, vagy… Hiszen, eddig megfelelt az, amit az elején adott, akkor most mi is a gond, miért akarjuk őt megváltoztatni?

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki azt mondaná, amit akar, és arra mindenki saját magához hűen válaszolna! Mennyi félreértést el lehetne kerülni, akár az első (és esetleg egyetlen) szexuális együttlétnél is az egymás iránti elvárásokban, na és persze a ki-nem-mondott szakítások, vagy a másikra áthárított felelősség, vagy a leggátlástalanabb módon megoldott lelépések terén (majd hívlak, aztán se híre, se hamva a kedves delikvensnek).

Mire biztatnám én Önöket?

Először is arra, hogy ismerkedjenek bátran és őszintén! Másodszor arra, hogy ne keseredjenek el, ne essenek kétségbe! Sokaktól hallom, hogy nem lehet hol ismerkedni. Nos, bizonyos értelemben nehezebb, mint a múlt században, de bizonyos értelemben könnyebb. Attól függ, mit akarunk. Saját magam nem feltétlen szavaznék az internetes társkeresőkre (de csakis az őszintétlen játszadozások miatt), de kérem, ne hallgassanak rám, próbálják ki őket! Csak bátran, de felvértezve, mindenre felkészülve vágjanak bele, és ami a legfontosabb: ne vegyék a szívükre, ha báránybőrbe bújt farkasokkal találkoznak!

Ugyanakkor tiszta szívből javaslom, hogy keressenek olyan klubokat, ahol az érdeklődési körüknek megfelelő emberek jönnek össze. Így sokkal természetesebben és kötöttebben tudnak ismerkedni. Lehet ez sportklub, főzőiskola, természetjárók köre és így tovább. Itt már eleve olyan emberekkel találkoznak, akikkel osztoznak valamilyen közös kedvtelésben. Továbbá, így az ismerkedés sem olyan mesterkélt, vagy feszélyezett, sőt az első benyomás is sokkal szabadabb lehet, nincs benne merevség. Vannak olyan társkeresők is, amelyek a partnerkeresést ilyen közös programokkal (főzés, borkóstolás) kötik össze, de kérem saját felelősségükre próbálják ki, mivel felelősséget nem tudok, és nem is akarok ezen cégért vállalni)!

Száz szónak is egy a vége! Cselekedjenek, ismerkedjenek, de legyenek tekintettel a másikra és próbáljanak meg minél igazmondóbbak lenni és őszintébben viselkedni! Végezetül hadd álljanak itt Coelho szavai: „Másfajta szeretetről akarok beszélni. Arról, amit egy férfi és egy nő érezhet egymás iránt, és ami szintén csodákat tehet.”

Sok sikert kívánok!