Ha azt mondom, hogy Kabbala, akkor mi jut eszébe? Régen azt mondtam volna, hogy a zsidó hagyományok, misztikus tanítások, azonban Kimpen regényének olvasásélménye óta az első, ami eszembe jut az a „befogadni, elfogadni, kapni, meglátni, megérteni és megtalálni a saját életutat”.

A kabbalista című regény írója, Geert Kimpen utáni nyomozásomban láttam, hogy Paulo Coelhohoz és Dan Brownhoz hasonlítják, amit ezen regénye miatt meg is értek. Mindamellett, hogy egy fordulatokban gazdag, igazán cselekményes regényt tarthatunk a kezünkben, igen sok – én úgy fogalmaznék, hogy – hétköznapi, erkölcsi, illetve spirituális kérdést is felvet. Ugyanakkor önmagában a regény elolvasása, mindenféle tudatos „fejlődéskeresés” nélkül is igazán jó szórakozást jelenthet az olvasónak.

Számomra a regény története és mondanivalója egy csipet „Rómeó és Júlia”-val, egy csipet „Az alkimista”-val, talán egy csipet Brida-val és egy csipet „Vörös oroszlán”-nal fűszerezett érdekes és egyben elgondolkodtató, a saját spirituális válaszainkat kialakító, megerősítő könyvélmény volt.

A regény egy valóságos személy, Chajim Vitalnak az életéből szőtt mese. Vital volt az a 16. századi rabbi, aki lejegyezte minden idők legnagyobb kabbalistája, Jicchák Luria tanításait. Ma úgy tartják, hogy Vital munkásságának köszönhetően maradhattak fenn élő hagyományként a Kabbala titkai.

A cselekmény azzal kezdődik, hogy Chájim Vitalt egy misztikus egyiptomi kabbalista fogadja szárnyai alá, aki átadja neki a Kabbala tanításait és megismerteti vele Isten hetvenkét nevét, hogy elérje céljait, többek között, hogy megismerhesse a frigyláda rejtélyét. A regényben sok ármánnyal, különféle szerelmekkel, a célokat megnehezítő akadályokkal találkozunk, sőt izgalmasan mutatja be a szeretkezés és a szex, az igazi összeolvadás, vagy csak a testi vágyak Lilithi megélése közötti különbségeket is.

A regény igazán jól jeleníti meg mindazt, amit abba a hitvallásba sűrítünk, hogy „Mindenki olyan világot teremt maga körül, amilyen az ő hite”…

Jó szórakozást kívánok a könyvhöz!