…, ami véleményem szerint nem veszélyesebb egy Jane Austen vagy Jókai Mór regénynél. Sőt nagyon is sok mindenben pozitívan érintheti az ember személyiségfejlődését, többek között abban, hogy mindenki megismerje saját 50 árnyalatát!

Mindig születnek olyan alkotások, amelyek provokatív tűzzel megmozgatják szellemünket, lelkünket. Az ilyen filmek, könyvek, művészi alkotások éppen ezért végletes véleményeket, érzelmeket váltanak ki az emberekből. Miért is csodálkozunk, hiszen pont ez a céljuk, hogy megmozgassanak, gondolkodásra serkentsenek bennünket, érzelmeket csiholjanak ki belőlünk. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy vagy imádja, vagy utálja, megveti az ember az adott művet, de érintetlenül nem lehet elmenni mellette.

A szürke/sötét/szabadság ötven árnyalata trilógia, illetve az első két könyvből készült filmek, olyan alkotások, amelyek a magyar társadalmat is felrázták, megosztották. Sokan rajonganak érte, sokan pedig támadják, veszélyesnek tartják, sőt vannak, akik aktív bojkottra szólítják fel az embereket a regény elolvasása vagy a film megtekintése ellen! Az én Drága, egyik legjobb barátnőm oly annyira felizgatta magát a negatív hozzászólásokon, különösen egyes pszichológusok démonizáló véleményein, hogy megkért írjam le én is a gondolataimat, hogy eszmét cseréljünk, vitatkozzunk…. Nos, így Drága Tündémnek ajánlom soraimat.

A könyvre néhány éve hívta fel egy másik barátnőm a figyelmemet, kölcsön is adta, és bizony Valentin napig olvasatlanul parkolt a könyvespolcomon. Bevallom ajánlása nem győzött meg, ráadásul időnként észreveszem magamon, hogy a felkapott filmeknek, könyveknek szeretek ellenállni – ahogy Tolkien trilógiájánál is tettem, s micsoda hiba volt… Valahogy így volt ez most is, amíg egy szerencsés véletlen folytán egy másik barátnőmmel szombaton be nem sétáltam a moziba, hogy megnézzem a filmet. Ez már elég impulzus volt ahhoz, hogy nekikezdjek az első könyvnek és bizony 5 nap alatt elolvastam az egész sorozatot. Nem bántam meg, sőt! Mindamellett nem vagyok sem film-, sem könyvkritikus, így nem értékelni szeretném az alkotásokat. Bár szerény véleményem szerint cselekményes, romantikus, erotikus, humorában fenséges, és ami a lényeg gazdag mondanivalóval megáldott leányregény – bocsáss meg Tündém :-)…, de mégiscsak egy provokatív leányregény… de elkanyarodtam… szóval nem véleményt szeretnék igazából írni, hanem billentyűbe pötyögném, hogy szerintem miért érdemes elolvasni a három könyvet (csakis együtt javaslom, mert úgy teljesedik ki a lényeg, a sok-sok tanulság).

Vitatkoznék azokkal, akik szerint a történet egy szadomazochista, perverz, deformált szerelemen alapuló erotikus regény, amelyet így a fiatalok szexuális és érzelmi fejlődésére veszélyesnek tartanak.

Először is perverz-e? Igen is, meg nem is, de a szó jó értelmében mindenképpen igen, miszerint a perverzió az emberi viselkedés azon formáira vonatkozó kifejezés, amelyek eltérnek a hagyományostól, a megszokottól. Meggyőződésem, hogy a történetben a BDSM szubkultúrára – Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M), „kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus” azaz olyan szexuális viselkedésformák együttese, ahol szexuális élvezet keltését célzó szerepjátékban szélsőségesen elválik az irányító és alárendelt szerep – alapozás nem más, mint egy nagyon jó eszköz a lényeg eltúlzott megmutatására, pontosan a provokáció, a figyelemfelkeltés céljából. Nem tudom, hogy tudatosan alkalmazta-e az írónő, vagy egyszerűen mesterien hallgat az ösztöneire és írói vénája sugallatára, de mindenképpen jó eszköznek tartom ebbe a szubkultúrába ágyazni ezt a történetet az általam megélt üzenetekkel. Szerintem a szexualitás, a vágy ilyen gazdag megmutatása által tökéletes árnyalatokat, gyönyörű asszociációkat kaptunk mi olvasók, és egyesek talán ötleteket is a gyönyör eléréséhez ;-).

Szilárd meggyőződéssel vallom, hogy a könyv, illetve a film lényege nem a bántalmazás, vagy a szadizmus-mazochizmus, vagy az ilyen szexualitásra ösztönzés. Sőt azt sem hiszem, hogy magának a szexualitásnak valamiféle leértékeléséről lenne szó, vagy valamiféle sugallása annak, hogy az emberek – különösen a nők, ahogy egy-egy véleménynél olvastam – a bántalmazásra, a megfélemlítésre vagy valamiféle kiszolgáltatottságra vágynának. Egyáltalán nem hiszem, hogy szexista lenne a mű. Szerintem ezekről egyáltalán nem szól a trilógia! – persze lehet, hogy én vagyok nagy tévedésben – sosem lehet tudni :-), Végül is mindenki saját szűrőjén keresztül értelmezi a világot, így véleményünk mindig sokkal többet mond el magunkról, mint arról, amiről véleményt alkotunk!

Akkor viszont miről szól a trilógia szerintem?…

Énhatárokról, rugalmas határokról –„ rugalmas/kemény korlátokról”, határokról :-), önmegismerésről – önelfogadásról, a másik elfogadásáról, a szeretetről, a szerelemről, a szenvedélyről, a vágyról, az elfogadás kontra interiorizációról, a tudattalan bűntudat büntető hatalmáról, továbbá önmagunk és mások tökéletlenségében a tökéletesség megéléséről, kompromisszumok és konszenzusok kontra önfeladásról, önbizalomhiányról, félelmekről, önutálatról, agresszióról, bántalmazás kontra határhúzás és önvédelemről, valamint a másik melletti kitartásról, az elköteleződésről, a bizalom és önbizalom fejlődéséről, éréséről, és természetesen a megsebzettségről, a csalódottságról, a szenvedő és gyönyörben leledző lélek és test, valamint a szeretet gyógyító erejének kapcsolatáról…. talán ezek a legfontosabbak…. de még sorolhatnám oldalakon keresztül… Nézzük bővebben…

Szerintem a regény leginkább arra fókuszál, hogyan maradjunk önmagunk miközben szeretve a másikat, beengedjük őt az életünkbe. Azaz számomra leginkább a határtartásról szól. Határok, amelyek rugalmasak, kialakul az én, te és a mi. Szól a feltétel nélküli elfogadásról, amely tulajdonképpen mindig feltételekhez kötött – az élet paradoxa… Tudom a szülői/gyermeki szeretetre szoktuk azt mondani, hogy az feltétel nélküli – a könyvben ez is megjelenik. Tényleg? Szerintem igenis itt is van egy „kemény korlát/határ”, hogy a könyvből idézzek :-). Az, hogy ő az én gyermekem, ő az én anyám/apám. Ha nem így lenne, egyáltalán nem fogadnánk el bizonyos viselkedéseket, tetteket – na, itt a feltétel – ehhez neked az én véremnek kell, hogy legyél!!!

Arról is szól, hogyan lehet a másik tükrébe nézve önmagunk tökéletlenségében önmagunk tökéletességét, szerethetőségét felfedezni, megtapasztalni, megélni. Szól az igazi szeretetről, hogyan teszek meg dolgokat a másikért, azért mert szeretem, és azt akarom, hogy boldog legyen, pedig önmagamért nem tenném. Szól a változásról, arról a változásról, amelyen mi magunk átmegyünk, ha elfogadjuk, befogadjuk a másikat. Hiszen nemcsak elfogadjuk a dolgokat, hanem némelyeket magunkévá is tesszük (interiorizáció), ahogy a másik is. Ez ebben a történetben nagyon erősen megjelenik pont a vanillaszex és keményebb szex megjelenítésén keresztül.

Természetesen megjelenik az igazi romantikus mese, miszerint a szerelem mindent legyőz, és mindent meggyógyít… Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem ebben akarunk hinni, amióta a világ, világ? Nem arra vágyik mindenki, hogy legrosszabb kiadását is elfogadja, szeretettel befogadja a másik? Tagadhatjuk, de én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ne szeretetre, elfogadásra, biztonságra, hűségre és szenvedélyre vágyna lelke egy szegletében. Ez a történet ezt mind megmutatja nagyon nagy kontrasztokat használva. Ettől provokatív és ösztönöz minket gondolkodásra. Vajon ezt én megtenném-e valakiért?

Kontrasztok…. Gondoljunk csak bele, a könyv is megmutatja, hogy Christiannal „kapcsolatban élő” nők egészen másképpen jönnek ki a vele folytatott szerelmi/szexuális viszonyokból. Az egyik – Leila – összetörik és pszichiátriára kerül, a többség új BDSM kapcsolatot létesít, míg Ana meghittségen (is), bizalmon és szereteten alapuló kapcsolatot alakít ki Christiannal. Egyértelmű hitvallás arról, hogy rajtunk is múlik, tőlünk is függ, hogy mi lesz velünk, mi történik velünk!

A regény azt is megmutatja, hogy ahhoz, hogy bántalmazzanak valakit, neki hagynia kell azt! – egyik legtanulságosabb jelenet, amikor a korbácsolást beszéli meg Ana és Christian a második könyv elején…. ajánlom figyelmükbe azt a részt, ahol a biztonsági szóról beszélgetnek, vagy amikor a pszichiáter és Ana beszélgetnek a BDSM kapcsolatról. „Szent tehén” miket írok én… 🙂 Még mielőtt nekem esnének, kérem, ne gondolják, hogy a szexuális bántalmazásról beszélek! Sőt, nem is arról, amikor erőfölény okán testileg vagy lelkileg bántalmaznak valakit! Azonban a hosszú távú, krónikus érzelmi, illetve testi bántalmazáshoz, már kell az egyén tanult tehetetlensége is, amiből egy terápia segítségével természetesen ki tud jönni és tud magáért tenni, hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg a bántalmazás! Általánosságban beszélek az agresszió elleni védekezésről, miszerint nemet mondok arra, amit nem akarok megtenni!

A regény keményen rámutat arra a valóságra – foncsorozott tükör segítségével – hogy manapság nem tartunk ki egymás mellett, nem köteleződünk el egy kapcsolatban. Tulajdonképpen a történetben a főhős a gyermekkori sérülései miatt igencsak rendelkezik néhány “kemény határokat” érintő elfogadási attitűdöket kívánó személyiségjeggyel, viselkedéssel. Ana mégis elfogadja, szereti, kitart mellette és elköteleződik irányába – „erőszakos, megalomániás… a férjem, a szeretőm, a basáskodó megalomániásom, az én Ötvenem, életem szerelme… egy szépséges, nem is annyira elcseszett férfi, akit szeretek….”, mindezt úgy, hogy megköveteli saját határainak a betartását!

Ugyanakkor a könyv a gyógyulásba vetett hitet is képviseli. Na, de kérem…. mit szoktunk mi, még nem kiégett segítők mondani! Higgy magadban, a jövődben, hogy képes vagy arra, hogy eléred! Erről szól, illetve ha terápiás szemmel vizsgáljuk, akkor a megoldás fókuszú terápia alapelveiről, miszerint nem a múlt, a gyermekkor a lényeg, hanem az itt és most, a jelen választása, hogy hogyan akarunk élni – ismét a pszichiáter és Ana beszélgetését ajánlom figyelmükbe kedves, merész olvasók! Mi a gyógyulás, változás kulcsa? Azt hiszem ebben egyértelmű üzenetet képvisel a könyv. Túl kell lépnünk komfortzónánkon, belső korlátainkon, s ha ezt megtesszük az új megismerésével változtatni, változni is tudunk! Csak akarni kell!

Akárhogyan is sok beszédnek sok az alja, és bár több oldalnyit tudnék még írni, mégis azt hiszem a legfontosabb gondolataimat leírtam, és „szentséges basszantyú”,  teljes hittel és őszinte meggyőződéssel mondom, hogy a könyv nem okoz csalódást, ha ítélkezés nélkül, szexuális fantáziánkról a szégyenlősséget, prüdériát leporolva, nyitottan az újra és a mélyebb összefüggésekre közelítünk a történethez! Ráadásul az írónak jó a humora és cselekményekben is gazdag a három könyv. Mindenképpen úgy vélem, hogy ha érzelmi intelligenciánkat on-line üzemmódba kapcsoljuk, akkor a könyv felszíne mögött meglátjuk és megértjük a mélységeit is, és kizárt dolognak tartom, hogy így olvasva a trilógiát, azt perverz szexszel fűszerezett rossz mesének tartsuk.

Nem betiltani kell a könyvet, hanem beszélni róla!

Élményekben gazdag olvasást kívánok Önöknek!