Kedves Látogató! Jelenleg sajnos nem tudok új klienst fogadni, mert nincs szabad helyem, és sajnos nem tudok szabad kapacitással rendelkező kollégát sem ajánlani.
Kérem, ezen tényt vegye figyelembe, amikor kapcsolatba lép velem. Köszönettel, Kisnémet Mónika

Mindenütt jó, de legjobb otthon?

Manapság már nem olyan különös, hogy átmenetileg valamelyik rokonunk vagy barátunk külföldön dolgozik vagy tanul, vagy családot alapítva saját hazájától és szeretteitől távol él. A lehetőségek határtalanok, hiszen egyre kevesebb országhatár és politikai béklyó áll utunkba, ha külföldön akarunk szerencsét próbálni. A siker kecsegtető, ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy nemcsak pozitív élmények, hanem nehézségek is várnak ránk. A hazától messze élni, lenni, dolgozni igazi élmény, de néha próbára teszi az emberi lelkeket. Azokét is, akik itt maradnak és azokét is, akik elmennek. Ezzel az írással abban szeretnék Olvasóim segítségére lenni, hogy számba veszem a külföldi munkavállalással/tanulással/letelepedéssel kapcsolatos pszichés megterheléseket, és megpróbálok egy-két javaslattal is élni, hogy miként tudjuk azokat enyhíteni vagy megoldani.

Az egyike az első lelki kihívásoknak, hogy az újtól, az idegentől való esetleges szorongását, illetve a sok elintézni való okozta félelmeit („hogy fogok lakást találni…”, „meg fogok-e felelni az új munkahelyen…”, „elég jól beszélem-e a nyelvet…”) leküzdje az ember. Az evolúciós pszichológia is foglalkozik azzal a lelki jelenséggel, hogy az emberi természet egyik jellegzetessége – persze ettől még nem mindenkire igaz –, hogy félünk a változástól, az új kihívásoktól. A szerencsésebbek persze ennek inkább a facilitáló (azaz előrevivő), és nem a debilizáló (blokkoló) stressz részét élik meg. Ilyenkor érdemes a pozitív gondolkodásunkat erősíteni, akár meditációkkal vagy vizualizációs gyakorlatokkal, hogy az ősbizalmunkat erősítsük, azaz azt, hogy „minden pont úgy fog alakulni, hogy az nekünk jó lesz”, akár végezhetünk jógagyakorlatokat is, amelyekben kérjük „a nekünk jó energiát”. Ha hitünket megerősítettük, akkor már jöhetnek a cselekvési tervek és azok megvalósítása, ahogy Kaló Jenőtől tanulhattuk: „az élet a maga jelentőségében, sokszínűségében mindannyiunk számára a legnagyobb kaland, ami által többé, jobbá, teljesebbé válhatunk. Éljünk vele!”.

Ezen írásom az MMM magazin Lélektől Lélekig rovatomban jelent meg 2012-ben. A teljes cikket a PDF kinyitásával tudja elolvasni.